Jelenleg van egy joghézag, amely lehetőséget nyújt a visszaélésekre. A beruházó az épület használatbavételi engedélyének megszerzésekor jogviszonyt létesít, és kötelezettségeket vállal a területileg illetékes önkormányzat felé. Azonban abban a pillanatban, amint eladja az ingatlant, az új tulajdonost, az üzemeltetőt, nem számoltathatja el az önkormányzat, mert köztük nincsen jogviszony.
Ennek feloldása végett, rendeletileg kellene rögzíteni, hogy amennyiben egy beruházó az épület használatbavételi engedélyének megkapásától számított öt éven belül átruházza tulajdonát más társaságra, a vevő örökli a beruházó kötelezettségeit.
A telek legkisebb zöldfelületének fogalomkörét (OTÉK) kiterjeszteném a zöldtetőkre is, mivel a jelenlegi megfogalmazás csak a termett talajon létesített vegetációra szorítkozik. Ráadásul a rendelet 5. mellékletében amúgy is feloldja, mivel itt már a telek legkisebb zöldfelületébe beszámíthatóvá teszi a zöldtetőt.
Erre azért van szükség, mert az önkormányzatok engedélyezik, szabják meg a közigazgatási határaikon belüli ingatlanok zöldfelületét.
Ez után bevezetném a „közhasznú zöldfelület” fogalmát. Ebbe a kategóriába sorolnék minden új, zöldfelület beszámításra kötelezett beruházást, mint a városi klímajavítás, a fenntartható fejlődés eszközét.
Az önkormányzatok hatáskörét kibővíteném a közigazgatásuk alá tartozó, magántulajdonú zöldfelületek rendszeres ellenőrzésének jogkörével. Ez azt jelentené, hogy az új létesítésű irodaházak, lakóparkok, bevásárló központok kertjeit, zöldtetőit rendszeresen, nemcsak a használatbavételi engedély kiadásakor, hanem azt követően is, kétévente állapotfelmérésnek vetnék alá.
Meghatározott kritériumok szerint végeznék a minősítést, mint pl. növényborítottság, növényvédelem, talaj tömörödöttsége, stb. Az adott kert állapotát százalékos mutatószámokkal értékelnék. Amilyen mértékben eltér az irányadó minőségtől, annak függvényében közhasznúérdek sérelmére elkövetett szabálysértés címén, úgynevezett „zöld bírságot” szabatnék ki.
Az ily módon befolyó pénzt kizárólag az adott település zöldfelületeinek javítására szabadna csak költeni. Ezzel a megoldással több legyet lehetne ütni egy csapásra. Először is megoldódna a zöldterület nyilvántartás, mert jelenleg a zöldterületi adatok például fővárosi szinten „kihaltak”. Elejét lehetne venni, az oly gyakori beruházói alul finanszírozottságnak. A kivitelezők is kénytelenek lennének szakszerű anyagokat és technológiát használni, és az üzemeltetés sem tudná elsumákolni fenntartási kötelezettségeit.
Szerintem ilyen egyszerű, és végre lenne egy előremutató ösztönző, amely az élhetőbb város, a minőségi zöldfelületek megteremtését szolgálná.
Bellavics László
zöldtető szakértő
