A zöldtetők fontos szerephez jutottak mára az építőiparban. Egy ilyen beültetés optikai hatása és városökológiai előnyei egyértelműen értékesebbé teszik az épületeket. Németországban évente 10 millió négyzetméter tetőfelületet ültetnek be extenzív zöldtetőként. A beültetések nagy része sedum fajokkal történik. A sedum beültetések olyan sikeresnek bizonyultak, hogy időközben meghódították a világot.
20 évvel ezelőtt egy hasonló cikk még avval foglalkozott, hogy a szakmai körökben elterjedt, ezen új vegetáció iránti ellenszenvet megszüntesse. Az ellenszenv arra alapult, hogy az ilyen vegetációkat elnyomnák az idegen vegetációk, és hogy a fenntartásához szükséges ápolási eljárások sikeresek lennének-e. Ezen kívül a vegetáció telepítése szakmai körökben messzemenően ismeretlen volt, ami nagy bizalmatlanságot váltott ki. Idő közben bővültek ismereteink, ami célirányos felhasználással elérhetőbbé teszi a kitűzött célt.
Keskeny szubsztrát réteggel rendelkező régi tetőkön gyakran fordulnak elő sedumok. Jól szellőző szubsztrát réteg esetén és hegyvidéken Sempervivum tectorum és Saxifraga paniculata is kísérheti. Ezek a régebbi beültetések leggyakrabban a korábban használt, kátrányos szigetelésnél találhatóak meg. Ezek a csekély hőszigetelő képességük miatt egy puffer rétegre vannak terítve. Mivel ezt a puffer réteget a szélerózió nem károsítja, egy tagolt vegetációs réteggel látják el a tetőt, mely következésképp beültetett lesz. Ez az építési mód egy néhány centiméter vastag, nagy szemű homokréteget tartalmaz a szigetelés fölött, védőrétegként. Ennek a tetején egy finom kavicsréteg található, mely egy erősen humuszos talajrétegbe megy át. A rétegrend összesen 6-8 centiméter vastag volt.
Pillantás a múltba: sedum beültetés a történelemben: az ilyen sedum beültetéseket mohák és zuzmók kísérik, és rendkívül stabil növénytársulásoknak bizonyulnak, melyek évtizedeken keresztül alig változnak. Természetes ökoszisztémaként viselkednek, mely nagy stabilitást képes elérni. Magasabb talajréteg tartalommal és nagyobb rétegvastagsággal nő a vegetáció hatékonysága, és a pozsgás növények további növényekkel egészülhetnek ki, mint hagymások, szárazság tűrő gyógynövények, fűfélék.
A kaviccsal borított tetők is kizöldülhetnek, ha a finom talajrészek lefektetésével egy szubsztrát réteg képződik a kavicson. A vegetációs fejlődés az egy éves növények megjelenésével kezdődik, melyek már a nyári nagy szárazság előtt befejezték az életciklusukat. Következő lépésként gyakran telepednek meg mohák, melyekhez később sedum fajok, illetve más pozsgás növények (pl. Sempervivum) társulnak. Ezek a régi tetők kb. 5°C- ot lejtettek, ezért kevésbé voltak egy jól működő drén rendszerre utalva, mint a mai kisebb lejtésű lapos tetők. Ezen tetők tartóssága sokszor a 100 évet is elérte, mindenféle ápolási munkák nélkül. Ebből a szemszögből nézve a zöld tetők a leggazdaságosabb lapos tetőépítési módok közé tartoznak.
Bornkamm korai kutatásaiból kiderül, hogy a vékony szubsztrát réteggel rendelkező tetőkön túlnyomórészt pozsgás növények telepednek meg, mert igényesebb növényeknek nem nyújt elegendő életfeltételeket.
Ami mérvadó, az a gyakori vízellátottság, az elegendő tápanyag, és a meggyökereződéshez elegendő réteg. A növénytársulások hagyományai szerint ezt sedum – társulásnak (Sedo- Sempervivetum tectorum) nevezte el. Innen származik a ma általánosan elterjedt „sedum beültetés” kifejezés. Különösen gyakran fordultak és fordulnak elő ezek a tetők Engadinban, mert a 19. században egész falvak égtek le, és a tradicionális építési mód a lapos tetős lett. Ezek az előfutárai a mai sedum – beültetéseknek.
Hasonlításképp az extenzív zöldtető egy kis sziget, amely a vadon élő állatok számára megközelíthetetlen, nem szolgál számukra élelem forrásként, és nem is befolyásolható általuk. Csupán repülésre képes rovarok és madarak érkeznek az ilyen tetőkre. Ezért ezek a zöldtető beültetések inkább egy vad ökoszisztémára hasonlítanak, mint egy kertészeti szemszögből tájképi ökoszisztémának. Ennek megfelelően az organikus anyag megmarad, és intenzív humuszképződés indul meg. Kiegyenlített vízháztartásnál zuzmók is megtelepednek, amik segítik az organikus anyagok lebontását, és a sedumokkal együtt a vegetációt képezik.
Nedves szubsztrát felület esetén a mohák felülkerekednek. Így egy erős nyershumusz réteget képeznek, mely erősen hátráltatja a sedum vegetációt. Csupán az erős gyökérzettel rendelkező sedum fajok és a kövirózsa félék tudnak életben maradni a moha párnázatban. A nyári szárazságban összezsugorodnak a mohák. Ezt az állapotot kihasználják a nem mélyen gyökerező sedum fajok, fűfélék és gyógynövények és megtelepednek. A szóban forgó sedum beültetés növényei kizárólag hely specifikusak, melyek normál növekedési helyen, talajban, nem versenyképesek a többi konkurens növénnyel szemben.
A sedum fajok túléléséhez a leglényegesebb tényező a talaj vízellátottsága. A vízhiányt hetekig képesek sértetlenül elviselni a sedumok, nem úgy, mint a kísérő vegetáció (ruderális flóra). Utóbbi a nyári szárazság következtében hamar kipusztul, amennyiben korlátozott vízellátottságú vegetációt alkalmazunk. A felhasználható csapadékvíz minden erőforrásnál könnyebben áll a sedumok rendelkezésére, így korlátlanul tudnak tovább fejlődni a konkurens növényekkel szemben. Ez a speciális versenyfeltétel különbözteti meg a sedum beültetéseket a többi extenzív beültetéstől.
A sedumok, – csakúgy, mint a többi pozsgás növény – egy speciális anyagcserével rendelkeznek (CAM), melynek folyamán a napközbeni asszimiláció során csupán egy köztes termék keletkezik, oxigénszállítás nélkül. Ez a hiányzó oxigén éjjel a nyitott gázcsere nyílások segítségével pótolt. A sedum fajok szárazság esetén a normál szénháztartást CAM – háztartásra tudják cserélni. Az éjszakai alacsony hőmérsékletnél erősen csökken a vízleadás. A CAM- növények hátránya egy jóval csekélyebb növekedési energia, amivel normál körülmények közt alul maradnak a más növényekkel folytatott versenyben.
A mi klíma adottságaink közt a szárazság nemcsak a nyári időszakra korlátozódik, hanem a téli fagyos időjárás is nagy megterhelést jelenthet. Ez főként a télen is zöld párnaformájú fajokat (S.album, S. reflexum, S. sexangulare) érinti. Utóbbiak csupán egy finom gyökérrendszerrel rendelkeznek, ami a gyakori fagy – harmatváltakozás miatt kipusztulhat. A fekvő hajtások könnyen legyökeresedhetnek, és tovább fejlődhetnek, míg a kísérő növények (fűfélék, gyógynövények) erre nem alkalmasak és elpusztulnak. A hajtás könnyű legyökeresedési képessége teszi lehetővé a sedum sarjak könnyű megtelepedését.
Természetes élőhelyen csak ritkán fordul elő különböző sedum faj egyszerre. Zöldtető beültetésnél minél többféle növényfaj felhasználás a megkívánt, mert minél hatásosabb a vegetáció, annál stabilabb is. A feltevés, miszerint a különböző sedum fajok tetszés szerint cserélgethetők egymással, még nem igazolódott hosszas kutatások után sem. Stefan Roth- Kleyer professzor számos összehasonlító vizsgálatot végzett, melyből kiderült, hogy nem minden sedum faj nő egyformán a különböző szubsztráton és építési módon. Akkor is, ha hiányoznak az ide vonatkozó kutatások, egy trend már köztudomású: minél kiegyensúlyozottabb a vegetáció és minél mérhetőbb a makro pórus tartomány, annál több faj tud egymás mellett megélni.
Kapcsolódó írások:
