A zöldtetővel megoldott decentralizált esővíz gazdálkodás, mint téma, már évek óta kimerítően foglalkoztatja a nyilvánosságot, és úgy tűnik, elfogadott, különösen a döntő célcsoportok által. Különböző adottságoknak köszönhetően a beültetéssel megoldott modern esővíz gazdálkodás reneszánszát éli, és mindennél aktuálisabb.
Miért jó ez a fajta esővíz gazdálkodás? Azt, hogy a zöldtető ilyen kitüntetett figyelmet kapott a csapadékvíz elvezetés terén, különböző indokokkal lehet alátámasztani:
- a gazdaságos, ökológikus és tartós építési mód megkövetelése, és az összes épületelemet ebből a szempontból nézni, továbbá az anyag- és energia körforgást és a természetes fenntarthatóságot is. Ennél fogva a figyelem természetesen a decentralizált esővíz gazdálkodásra irányul, ami a keletkező csapadékvizet lehetőleg a területen tartja.
- a megosztott szennyvízdíj fizetést és a szennyvízelvezetésre vonatkozó szabályokat egyre gyakrabban alkalmazzák, és hamarosan elfogadott lesz az összes nagyobb német városban
- új klímakörülmények, megváltozott csapadékhozammal és egyre gyakrabban előforduló heves esőzésekkel
- az ehhez passzoló vízelvezetési előírások és a zöldtető vízelvezetési rendszerrel való kombinációjának gyarapodása
- az FLL új, épület beültetésre vonatkozó szabályzata, melynek a megfelelő fejezetét kiegészítették, és a lehetőségeket számítógép által támogatott szimulációval mutatják be
A fő célcsoport, mely naponta foglalkozik esővíz gazdálkodással, nyilvánvalóan még keveset hasznosított az épület zöldtető építő társaságok igyekezeteiből. Csak így lehet megmagyarázni, hogy a zöldtetőket ritkán veszik figyelembe a település vízelvezetési tervében, és a lehetőségeiket a határokig kihasználják, és egyes vízelvezetési alapszabályzatoknál még mindig nem veszik (kellően) figyelembe a zöldtető költségcsökkentési hatásait. A zöldtetőkben rejlő vízmegtartási és lefolyás késleltetési lehetőségek még messze nincsenek kihasználva. Ha nem is sok, de még mindig akad néhány olyan építész és tájépítész, aki alábecsüli a tetőbeültetések szerepét. Egy egyszerű extenzív zöldtető az évi csapadék 40-70%-át képes átlagosan visszatartani. Ez a 40-70% csapadék tehát nem a csatorn rendszert fogja terhelni, hanem a növények fölhasználják, elpárologtatják. Így nyáron hűtik a tetőt és környezetét, párásítják a levegőt és megkötik a port. Mellékhatásként javul a mikroklíma, és a maradék 30-60% csapadékvíz a heves esőzéseknél jut csak a csatornarendszerbe, akkor is csak késleltetve – ez egy további fontos szempont a csapadékvíz gazdálkodásnál. A csatornarendszer tehát két ponton is jelentősen tehermentesítve lesz: a csővezetékek nem mennek tönkre olyan hamar, és a csapadékvíz gyűjtő tálak sem: csökken a lefolyás mértéke, így az elvezetendő víz mennyisége.
A zöldtetők említett esővíz gazdálkodási szempontból fontos hatásait célzatosan lehet alkalmazni, ha pontos adatain vannak a vízmegtartó képességéről. Teljesen kielégítő a zöldtető melletti első érvként az, amit sok szórólapon, internet oldalon lehet olvasni: az évi csapadék mennyiség 40-90%- os visszatartása. Ezek a számok megmutatják, hogy milyen nagy különbségek lehetnek tetők közt, és egyben azt is, hogy mennyire fontos egy bizonyos objektum pontos adatait kideríteni. Manapság már különböző lehetőségek vannak arra, hogy a tetőbeültetés lefolyási mértékét meghatározzuk:
- A DIN 1986 szerinti lefolyási értékek meghatározása. A korábbi felfogásban két érték létezett a tetőbeültetésre vonatkozóan: extenzív beültetés 0,5 és intenzív beültetés 0,3. Az aktuális felfogás az FLL- tető beültetési irányelvein alapul, ami sokkal differenciáltabban szemléli a témát.
- Az FLL 2008-as tető beültetési irányelve: Az FLL először is egy áttekintést ad az évi közepes vízmegtartási értékekről, másrészről a maximális lefolyási értékekről a „C” lefolyási érték segítségével. Az értékek a németországi zöldtetők átlagos magasságának függvényében érvényesek, mégis arra utalnak, hogy visszatartási képesség csökkenhet, ha a drénréteg túl meredeken van lefektetve, továbbá, hogy a zöldtető rendszer lefolyási értéke egy speciális vizsgálattal adható meg.
- Az FLL szerinti egyéni igazolás egy meghatározott zöldtető rendszerről. Az elmúlt években egyedül a weihenstephani főiskolán végeztek számos kísérletet a „C” lefolyási érték meghatározására vonatkozóan úgy, hogy az FLL eljárást vették mintául. A legkisebb lefolyási értéket (0,17) mutató zöldtető rendszer az Optigrün Meander rendszere. Ez azt jelenti, hogy 15 percig tartó esőzésnél (szimulálva) csupán a csapadék 17%-a folyt le, és 83%-át a rendszer megtartotta. És ez az adat egy, a kísérlet kedvéért előzőleg vízzel telített szerkezetnél született! Az Optigrün „Retenrűtionsdach Typ Meander”-nek a következő a felépítése: RMS védő- és tárolófilc, 6 cm-es Meanderlemez, szűrőfátyol 105, 6 cm „E” típusú extenzív ültető közeg. A szabadalmaztatott meander lemez működési elve egyszerű és funkcionális: a természet mintájára a víz kanyarogva folyik a kamrák közt, mint egy meanderező folyószakasznál. Egy nagy esőzésnél először ezek a kamrák telítődnek meg, négyzetméterenként 30 liter vízzel, majd csak ezután kezd el a további csapadék késleltetve lefolyni.
- Valós adatokkal dolgozó, számítógép vezérelte szimuláció. Az új FLL zöldtető irányelv azt is említi, hogy a települési vízgazdálkodásnál használatos szimulációs eljárások segítségével kimutathatók legyenek a helyszínt és termékeket illető értékek. A gyakorlatban eddig ezt legalább két szimulációs programba építették be, és a tetőbeültetéseknél figyelembe vették: „Erwin” és „RWS” (esővíztároló szimulációs program). Ehhez szükségesek a helyszín csapadék adatai, az építési adottságok (tető meredekség, terület mérete), és a kívánt zöldtető szerkezete. A szimulációs program ezekkel a való adatokkal számolja ki a maximális lefolyást, és az évi átlagos vízmegtartó képességet. Így lehet külön minden építkezésnél a rendszerre jellemző lefolyási értéket kiszámolni, és az esővíz gazdálkodásnál figyelembe venni, illetve integrálni. A kiszámítható vízmegtartás különleges megoldásaként meg kell említeni a még az Optigrün rendszer
megoldását, a „Retentionsdach Typ Drosselsystem”. Ennél a rendszernél egy hosszabb szimuláció után be lehet állítani a nyílásokkal ellátott gyűjtő elemeket úgy, hogy egy meghatározott idő után meghatározott vízmennyiség folyjon le. A nyílás beállításától függően az összegyűjtött víz erősen késleltetve folyik le vagy egy arra kialakított tárolóban elraktározzák öntözővízként a növények számára. Az RWS berendezés segítségével kiszámítható, hogy mennyi vizet lehet így elraktározni az ATV előírás szerint.
A megosztott csatornadíjat, a szennyvíz és a csapadékvíz szétválasztását, lassan minden községben bevezetik. Mivel a tető beültetések bizonyítottan tehermentesítik a csatornarendszert és mindenekelőtt segítenek a településeknek pénzt megspórolni (többek közt minimálisabb kialakítású csatornarendszerrel), figyelembe kéne venni a zöldtetők költségcsökkentő hatását a megosztott csatornadíj alapszabályzatánál. Egy javaslat alapján, ahogy ez előfordulhat: az FLL tető beültetési irányelv a technika és a tudomány jelenlegi helyzetét mutatja. A 7.3-as „Vízmegtartás” fejezetben a 7.3.4-es alpontban a „C” Lefolyási tényezőt részletezik, a 7.3.5-ös alpontban pedig az évi átlagos vízmegtartást. Az itt említett lefolyási tényező illetve az évi vízmegtartás határértékét a megosztott csatornadíjat használó településeknek figyelembe kell venni a költségcsökkentésnél. Az FLL eljárás szerinti vizsgálatok segítségével kimutathatók a helyszínre és termékre vonatkozó értékek, amelyek költségcsökkentő hatását szintén el lehet ismerni. „Zöldtetők esetében a csatornadíjat csökkenteni kéne a hasonló százalékos részvétel érdekében, a tetőbeültetés vízmegtartó képessége által, ami az évi közepes vízmegtartási értéknek felel meg, továbbá a vízgazdálkodásban használt szimulációs rendszer által kiszámolt C lefolyási tényezőnek”. (FLL 2008 szerint)
Például: Egy 12 cm magas extenzív beültetés esetén az FLL 55%-os évi átlagos vízmegtartási értéket állapított meg. Ez azt jelenti, hogy a kiszámított csatornadíjat a tető területéhez képest 55%-ra kell csökkenteni, így csupán 45%-nyit kell a csatornadíjba beszámítani. A kavicssávokat és felülvilágítókat, melyek területe együttvéve nem haladhatja meg a zöldtető 10%-át, fel kell mérni és hozzászámolni a tetőbeültetéshez.
A zöldtetők tehát a rétegrendszertől és a csapadék mennyiségtől függően meghatározott mennyiségű vizet képesek tárolni, és azt többé-kevésbé csökkentve, de mindenképp késleltetve juttatják a csatornarendszerbe. Az utóbbi években különböző intézetek, kutató központok, települési vízgazdálkodási irodák és cégek végeztek méréseket a vízmegtartási tényezőre, lefolyási tényezőre és lefolyási maximumra, tehát ezek az adatok egy stabil és komoly alapon állnak. Ezeket a biztos adatokat sokkal gyakrabban kéne figyelembe venni a települési vízgazdálkodásban.
