(Megjelent: ÉMSZ Hírek, 2009. szeptember)
Bellavics László a közveszélyes munkakerülésről, a körbetartozásokról és a ketyegő kötbérről
Küzdelmes életpálya áll mögötte: az egyetem után volt munkanélküli, hírlapárus és rakodómunkás – most pedig egy referenciáit tekintve piacvezető cég, a Fito-System Kft. tulajdonosa. Bellavics Lászó, a Zöldetőépítők Oszágos Szövetségének (ZÉOSZ) elnöke úgy gondolja: a zöldtető a szigetelők és kertészek közös alkotása, ezért a két szövetség között érdemes tovább erősíteni a kapcsolatokat.
Kertészként hogyan került látóterébe az építőipar?
Az első jelentősebb kertépítési munkám most jubilált, szeptember másodikán volt ugyanis húsz éve, hogy megépítettem a Hotel Hélia parkját. Még ebben az évben, 1989-ben, találkoztam a zöldtetőépítéssel. Tagja voltam azon keveseknek, akik Prekuta Jánostól először hallottak a zöldtetőépítésről az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán. Egy bádogos barátom jóvoltából keveredtem oda, és rá két évre, 1991 őszén élesben is megmérettem, mint tetőkertépítő.
A Gellérthegy Gyöngye elnevezésű, skandináv stílusú lakóparkon kétezer négyzetméter intenzív, és ezer négyzetméter extenzív zöldtetőt kellett építenünk. Addig három-négy zöldtető épült az országban, de ezek összesen sem érték el a nyolcszáz négyzetmétert. Büszkeséggel tölt el, hogy az első tetőkertünk tíz évvel később, a ZÉOSZ Zöldtető Pályázat 2002 megmérettetésen a maximális száz ponttal lett első. Ugyanezen a pályázaton extenzív zöldtető kategóriában, a tíz éves zöldtetőnk harmadik helyezést ért el.
Az igazat megvallva, ezt a harmadik helyezést többre tartom, mivel a minimális négy-öt centi vastag ültetőközeggel készítettem. Igazi „beállt”, extenzív zöldtető, amely évek óta ápolás nélkül, kitűnően működik. Az elmúlt másfél évtizedben az ÉMSZ és a ZÉOSZ megmérettetésein tizenegy alkalommal nyertek zöldtetőink kategória díjat.
Úgy tudom, rendesen végigjárta a ranglétrát…
Így van, virágüzletem is volt, a közterület-fenntartással is, játszóterek építésével is próbálkoztam. Agrármérnök vagyok. Egy kis zsákfaluban nőttem föl, Nagytilajban, ahová 1956 után száműzték a családot. Nem volt sem orvos, sem pap, sem rendőr; apám volt az iskolaigazgató és édesanyám a tanítónő, ők képviselték az értelmiséget. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen szereztem diplomát.Első munkahelyemen válaszút elé kerültem: kerületvezetőt csináltak volna belőlem, de ehhez be kellett volna lépjek a pártba. Nemet mondtam. Így lettem az akkori törvények szerint „közveszélyes munkakerülő”, több mint három hónapig feketén árultam Esti Hírlapot a fővárosban, aztán rakodómunkás voltam egy darabig, végül ’83-ban magánvállalkozó lettem.
A lapátot meg tudtam fogni, hiszen rengeteget kellett kapálnom diákként apám mellett a két hold pedagógusföldön, a kukoricásban, vagy a téesz szőlőjében. Aztán tájépítő és szolgáltató gmk-t alapítottam. Négy évig járdaépítéssel foglalkoztam, rengeteg fizikai munkát végeztem, majd 1987-ben kert- és földmunkás kisiparosként is debütáltam. Ebből később egyéni cég lett, majd 1993-ban kft, innét származtatható a Fito-System.
S ez ma már piacvezetőnek számít?
A zöldtetőépítési referenciákat tekintve igen. A szakmai súlyunk megvan, de a piaci jelentőségünk jóval kisebb. Sajnos rengetegen építenek zöldtetőt szakmai alapok, valós kontroll nélkül. A szigetelésnél adott a technológiai sorrend, amit be kell tartani, vannak szabványok, de a mi szakmánk itt még nem tart. A beruházók a legolcsóbb vállalkozókat keresik, akik kontroll és képzettség nélkül dolgoznak. És ennek megvan az eredménye.
Ma reggel voltam egy ezernyolcszáz négyzetméteres óvoda készülő extenzív zöldtetőjén, harminc centi vastagon ráhordták a kitermelt agyagos földet. Most le kell talicskázniuk. A szigetelés korrekt, de „takarékossági okokból” elhagyták a kavicssávokat – fordított rétegrendű szigetelés! – és nem tudták, hol vannak az összefolyók. Nagy nehezen megtaláltuk, körülöttük már két centi vastagon lerakódott az iszap. Mondtam a kertésznek: apa, ha ZÉOSZ tag lennél, nem csinálnál ekkora őrültséget, most le kell hordani, és ezért egy fillért sem fogtok kapni. A szigetelő cégek azért lépnek be a ZÉOSZ-ba, mert rájönnek, hogy különösen extenzív zöldtetők esetében ezt meg tudják ők is tanulni, és a megrendelők örülnek, ha komplett munkát vállal egy cég, s nem kell külön kertésszel szerződniük.
Ha a szigetelőknek megéri ez a fúzió, a kertészeknek miért nem? Ön miért nem vesz föl néhány szigetelő szakembert?
Ha az ember korrektül dolgozik, úgyis több céggel kerül kapcsolatba. Így több munkához jutunk. Mikor engem megkeres egy megrendelő, tudok ajánlani három-négy megbízható szigetelő céget, akikkel régóta dolgozom. Inkább arrafelé haladunk, hogy komplett zöldtetőépítési technológiákkal és anyagokkal tudjunk kijönni forgalmazóként. A piacon már ismert termékekből állítunk össze teljes rétegrendeket, olyanokat, amiknek a lehető legjobbak a műszaki paramétereik és az áraik is.
Több mint tíz éve gyártunk talajkeverékeket, és ehhez kapcsolódóan fejlesztetünk ki új kontrollaknákat, műanyag kavicsléceket. A megfizethető, olcsóbb, de műszakilag korrekt zöldtető technológiák forgalmazásának irányában látjuk a Fito System jövőjét. Nem csak technikát, hanem szaktanácsot, technológiai ismereteket is adunk. Zöldtető-talajkeverékek előállítása terén a legnagyobb kapacitással, legjobb árakkal és minőséggel rendelkezünk, s összevont kedvezményekkel még barátságosabb árakat tudunk kínálni…
Az is előfordul, hogy szigetelők keresik meg munkával?
Gyakran, most is van folyamatban ilyen projektünk. Próbálom úgy alakítani, hogy a szigetelő alvállalkozója legyek, a beruházónak is ez a megnyugtatóbb. Lehet, hogy így kevesebb lesz a hasznunk, de dolgoztunk együtt korábban is, és így nagyobb az esélye a szigetelőnek is, hogy elviszi a munkát. A kölcsönös együttműködésben, a hosszú távú korrekt kapcsolatokban látom a jövőt.
Sokan panaszkodnak amiatt, hogy telített a piac, ugyanakkor megromlott a fizetési morál. Mi újság a zöldtetők világában?
Nagyon rossz a helyzet. Tavalyelőtt egyik károsultja voltam annak a munkának, aminek nyomán létrejött a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége. Idén is belefutottunk egy nagy munkába, ahol tönkrement a fővállalkozó, tizenkét és fél milliót vesztettünk, és nem tudok mit tenni, mert egy vasuk sincs. A megbízó százmilliókat követel a fővállalkozón, szerintem joggal. De ennél nagyobb összegeket is veszítenek cégek.
Legalább másfélezermilliárd forint körbetartozás van az országban, borzalmas a helyzet. S az egészben az a legszörnyűbb, hogy ott áll a sor végén az ember kiszolgáltatottan. Eleve alulfinanszírozottak a beruházások, ugyanakkor iszonyatos pénzeket keresnek a beruházók. Találkoztam olyan esettel, amikor a generálkivitelező csődbe ment, jött a projektcég, és azt mondta, itt egy nagy tetőkert, játszótérrel, hét és félmillió forint jut rá. Mondtam, hogy ez már a vicc kategóriája. Utána egy hónapos versenyeztetés után mi vittük el a munkát a legalacsonyabb áron, huszonnégymillióért.
Meghívtak nemrégiben tanácsadónak egy nagy beruházáshoz, készen volt a kertészeti terv, első látásra hatvan-hetven millió körül mozgott. Kérdezték, hogyan lehet ebből visszavenni? Nagy áttervezésekkel, hogy a műszaki tartalom ne sérüljön, készítettem egy szerényebb megoldást. Mondtam, hogy ezt negyvenöt körül meg lehet csinálni, és akkor még a kertészt se zsigerelték ki nagyon. Közölték, hogy lesz olyan, aki harmincért elkészíti. Erre mondja az ember, hogy „no comment.”
Miben látja a kiutat?
Az első az lenne, ha létezne minimálár, és az alatt nem lehetne munkát elvállalni. A másik, hogy írják elő a zöldtetőépítés terén is a kötelező minőséget, és a több éves fenntartási kötelezettséget. Így az üzemeltetőt rá lehetne kényszeríteni a kert ápolására. Az önkormányzatoknál bevezetném az úgynevezett környezetvédelmi adót, amely azokat a beruházókat és üzemeltetőket sújtaná, akiknek a zöldfelülete nem felel meg a kétévente tartott minőségi ellenőrzésen. Az így befolyt bírságot szigorúan a zöldfelület fenntartására szabadna csak fordítani. A szigetelőknek kötelező tanúsítani, hogy gyökérálló a szigetelőanyag, amit fölhelyeztek. Akkor a kertészeknek miért nem lehet kötelezővé tenni, hogy a megfelelő talajkeveréket alkalmazzák? Jelenleg a beruházónak nem érdeke a minőség. Amikor az ingatlan elkészül, még nincs eladva. Az az érdekük, hogy minél tovább ketyegjen a kötbér, minél később történjen az átadás.
Milyen lehetőségeket lát a ZÉOSZ és az ÉMSZ együttműködésében?
Szem előtt kell tartani, hogy a zöldtető két szakma együttműködésének eredménye: a szigetelőé és a kertészé. Kiváló szakemberek működnek együtt, Horváth Sándor a ZÉOSZ elnökségének is tagja. Az érdeklődés a tevékenységünk iránt óriási: a Tetők, falak, homlokzatok keretében megtartott ZÉOSZ konferenciánknak a húszezer forintos belépők ellenére is több mint háromszáz résztvevője volt. Ez magáért beszél, sőt az Építész Kamara öt kreditpontra értékelte szakmai színvonalát.
Örülnék, ha a két szövetség közt nagyobb lenne az átjárhatóság, de ennek a költségeit nem tudjuk fedezni. Mivel a mi szakmánkban még nincsenek kötelező érvényű minőségi kritériumok, a kertészek nem látják szükségét, hogy egy minőségközpontú szakmai szövetség tagjai legyenek, főleg, ha fizetni kell érte. Annak, ha valaki ZÉOSZ-tag, sajnos még nincs piaci értéke, ellenben az ÉMSZ-tagsággal. Természetesen nem várunk anyagi segítséget az ÉMSZ-től, de a rendezvényeik farvizén is szívesen lavíroznánk, nem beszélve a közös pályázati lehetőségekről.
Együttműködésünkkel színesítenénk a palettát, és a szigetelők számára új lehetőséget tudnánk kínálni.
Mit csinál, mikor nem dolgozik?
Mostanában? Izgulok. Sok kemény csapást kellett kiállnunk, és ha idén sem fizetnek ki, akkor rólam, mint vállalkozóról múlt időben kell beszélni. De az eredeti kérdésre válaszolva: hobbim a horgászat, szeretek túrázni, a hegyekben érzem igazán jól magam. Két évvel ezelőtt voltam egy zarándoklaton, ahol hat nap alatt mentünk száznyolcvanhárom kilométert, egyik nap esőben, másik nap harmincöt fokos melegben, keresztül erdőn-mezőn, a Margitszigettől Mátraverebélyig; ez volt életem eddigi legnagyobb élménye. Aztán: több mint húsz éven keresztül építettem úgy mások kertjét, hogy egy ötödik emeleti lakásban éltem. Most jutottam odáig, hogy saját kertes házam lehessen. A szabadidőm jelentős részét leányfalui kertemben töltöm, és hatalmas öröm, hogy végre magamnak építhetem, úgy, ahogy megálmodtam…
