Zöldtetők tervezésénél, építésénél alapvetően számolni kell azzal, hogy a mesterségesen létrehozott élettér extrém körülményeket jelent a telepítendő növényzetnek. Gondolok itt a nagy kitettségre, az erős besugárzásra, a fokozott szélterhelésre, annak szárító hatására, a fagyhatásokra. A behatárolt gyökérzóna fokozza az említett negatív hatásokat.
A mostoha körülmények között azok a növények a legéletképesebbek, amelyek robusztusak, kisigényűek, és szárazságtűrők. Amennyiben sikerült az elvárásoknak megfelelő növényeket kiválasztanunk, még mindig van egy rizikó faktor, amely kétségessé teszi növényeink megmaradását.
Ez pedig nem más, mint a megfelelő vízelvezetés. Fontos tényező, hogy a növények nem szeretik a nagyon vizes talajt, főleg nem a pangó vizet. Lényeges, hogy a tervezésnél és építésnél ügyelni kell a szakszerű szivárgó réteg, a kifogástalanul működő drén beépítésére.
Mondhatnám, hogy nincsen új a Nap alatt, hiszen már a legrégebbi cserépben, ámpolnában nevelt növényeknél alulra kavicsréteget terítettek, és lyukat hagytak az edény alján a felesleges víz elszivárgására. A múlt század húszas éveiben, a betongyártás és aszfaltozási technológiák fejlettsége teremtette meg a tetőkertépítés alapját. A kátránnyal bevont betonfödém védelmére vékonyan homokot terítettek, majd erre került pár centiméter vastagságban kavics, majd jött a talajréteg, és a vegetáció.
Napjainkra a zöldtetőépítési technikák sokat fejlődtek, de amennyiben a födém terhelése megengedi, akkor a hagyományos, osztályozott, mosott kavics drénnek az intenzív tetőkerteknél még most is jogosultsága van. Feltéve, hogy a szivárgó réteg víztárolási hiányát automata öntözőrendszerrel ellensúlyozzuk.
A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a mai tetőket igyekeznek minél kisebb terhelésre tervezni.
A gyártók alkalmazkodtak a piaci elvárásokhoz, így a könnyűsúlyú drén megoldások sorát fejlesztették ki. Különösképp a dombornyomott, perforált műanyag vagy habosított polisztirolból készült drénlemezek terjedtek el. Piaci térnyerésüket a könnyű beépítés mellett, kiegészítő tulajdonságaiknak köszönhetik. Nemcsak a felesleges vizet vezetik el a rendszerből, és biztosítják a gyökérzóna átszellőzését, a páradiffúziót, hanem optimális vízmegtartással is rendelkeznek. A drénlemezek – vegetációra, a tetőre, illetőleg az épület fizikára gyakorolt – pozitív hatásainak köszönhetően, mára a zöldtetők szivárgó rétegeként elsődleges szerepet töltenek be.
Fontos kritériumok a helyes drén kiválasztásánál:
- A drén típusának megválasztását alapvetően meghatározza az elvezetendő csapadékvíz mennyisége. Ennek megállapításához figyelembe kell venni a meteorológiai adatok alapján lehetséges helyi csapadék maximumát, extrémitását.
- A szubsztrát réteg víz tározó képessége meghatározó. A víztelenítendő felület nagysága, az összefolyók száma, sűrűsége nagyban befolyásolja a tetőfelületről lefolyó víz gyorsaságát. Fontos szempont, hogy határos-e a zöldtetővel magas homlokzat, mert ott többlet lefolyó csapadékvízzel is számolni kell.
- A tető lejtése gyorsítja a vízlefolyást, így alacsonyabb magasságú drén is megfelelő lehet.
- A drén anyagválasztását a használati terhelés határozza meg. Egy tűzoltó útvonal más erősségű drént kíván, mint egy átlagos intenzív zöldtető.
- Számolni kell az egyéb kiegészítő funkciókkal, amelyek elvárásainak szintén meg kell felelni. Ezek lehetnek: a szigetelés mechanikus védelme, alkalmasság víztárolásra, csúszásgátlás lejtős tetőknél, kiegészítő hatás a szigetelésben.
Ahhoz, hogy megfelel-e a használati célnak a tervezett drénlemez, a termék műszaki paramétereiről, a technológiai adatlapon győződhetünk meg.
A legfontosabb a vízelvezető képesség síkfelületen, a tető lejtésének irányába. Ezt Németországban a DIN EN ISO 129858 szerint vizsgálják. Ennél a vizsgálatnál egy 40×20 cm-es drén elem mintát vesznek alapul, melybe 2 tonna/ m2 terhelésnek megfelelő feszültséget vezetnek.
A kiegészítő területeknél, melyek még magasabb nyomó szilárdságot követelnek meg, a vizsgálatokat a DIN EN ISO 25619-2 szerint végezik el. Ezek a vizsgálatok visszatükrözik a drén elemek nyomási magatartását rövidtávon, és felvilágosítást adnak arról, hogy mekkora tehernél mondják fel végleg a szolgálatot.
Ami a vízmegtartó képességet illeti, a drénlemezek közt nagy különbségek vannak. Például a Bauder tojástartó formájú, DSE 20 drén lemeze 2%-os lejtésnél 7,4 l/m2 vízmegtartó képességgel rendelkezik, míg a 40mm magas DSE 40 közel a dupláját képes tárolni, nevezetesen 13,5 l / m2-t.
Németországban a zöldtetőépítés támogatásának alapját a vegetációs réteg víztározó képessége adja, az a tény, hogy a zöldtetők késleltetik a tetőkről lefolyó víz mennyiségét, sebességét, és így közvetve csökkentik a csatornahálózat terhelését.
Bellavics László
zöldtetőszakértő
